Hiszem, hogy csak azért tudunk kifelé is felelősséget vállalni, amit ismerünk, értünk.

Folyamatosan tanuljuk, hogyan fejezzük ki, hogy kik is vagyunk valójában, az egyik legnagyobb munka ennek a külső-belső információnak az összehangolása, ami nem egyszerű, pláne, hogy közben folyamatosan alakul, változik az identitásunk.

Kapcsolódni az értékeinkkel, szokásainkkal, azokat újra meg újra felülvizsgálni, építeni az új énünket, úgy, hogy még “viseljük” a régit, közben pedig önazonosan, őszintén működni: a kommunikáció híd a régi-új identitások között is.

Felmérni az igényeinket, lehetőségeinket, ezekben meghallani és hallatni a saját hangunkat, kísérletezni, rendszerezni a gondolatainkat. Ezek segítenek tisztábban látni az összefüggéseket, megérteni, hogy valójában mi fontos számunkra, ez pedig lehetővé teszi, hogy határozottabb döntéseket hozzunk.

A saját bőrömön tapasztalom, hogy ez a folyamat nem könnyű és ahhoz, hogy élvezettel tudjunk működni a köztes állapotokban is, segít, ha támogatva vagyunk.